Önbizalom – a legértékesebb szülői ajándék

Ajándékozz gyermekednek önbizalmat

Amikor egy gyermek bízik magában, önbizalommal teli, akkor biztos lehetsz benne, hogy olyan kifejezéseket, mondatokat, fordulatokat használ, amik ezt bizonyítják. Például: „Meg tudom csinálni.”, „Képes vagyok rá!”, „Tudom kezelni a helyzetet!” stb. Mindig a pozitív oldalról közelíti meg a dolgokat, többnyire optimista. Ezen kívül láthatod a testbeszéden, testtartásán is, hogy az önbizalom rendben van. Egyenes tartás, enyhén felemelt fej, hüvelykujját nem szorítja a markába, stb. Mi, felelős szülők, azt szeretnénk, hogy a gyermekünk ilyen magabiztos, önbizalommal teli legyen mélyen legbelül.

De mit is jelent az, ha a gyermek bízik önmagában?

Miért olyan fontos, hogy magabiztos és önbizalommal teli legyen? Másképp fogalmazva: ha gyermekünk bízik önmagában, akkor sokkal sikeresebben tudja majd irányítani a saját életét, nem vár mindig másra, hogy megoldják helyette a feladatokat, vagy helyette döntsenek. Vagyis felelős, önálló és sikeres embereket nevelhetünk belőlük. Már csak egy fontos kérdés: hogyan tudjuk mi, szülők ebben a gyermekünket támogatni?

Amikor a magabiztosságról beszélek, akkor nem egészen arra gondolok, mennyire hatékonyan tudja irányítani az életét a gyermek. A hatékonysága abban nyilvánul meg, ahogyan gondolkodik az életéről, ahogyan érez, és ahogyan motiválja magát a különböző cselekedetekre. Amikor ugyanis a gyermek megtanul bízni önmagában, akkor pozitív lépéseket tesz önállóan, és az életet úgy tekinti, mint egy kalandot, kihívást, nem pedig nyűgnek és tehernek. Őszintén szólva: mennyien élnek körülöttünk, akik csak úgy vannak, elszenvedik az életet, és nem találnak örömöt és boldogságot benne! Te, ugye, nem szeretnéd, hogy gyermeked ilyen legyen? Én sem!

Miért fontos, hogy önbizalmat adjunk gyermekünknek?

Amikor gyermekekkel beszélgettem hosszú időn keresztül, azt tapasztaltam, hogy mélyen, legbelül, mindegyikük arra vágyott, hogy erős, fejlett önbizalmuk legyen, hogy bízhassanak önmagukban, és, hogy ne kelljen mindig másra várni, másra támaszkodni.  Ami még fontos: nagyon vágytak arra, hogy a szüleik bízzanak bennük, hogy okosnak, értelmesnek, életre valónak lássák őket, és hogy elismerjék őket!

Na, itt jön el a mi szerepünk!

A mindennapi reakcióink, ahogyan reagálunk gyermekünk egy-egy cselekedetére, mondatára, mozdulatára, eredményére, ahogyan ránézünk, ahogyan gondolunk rá, mind nagyon fontosak.

Elmesélem egy kliensem történetét: tanácsot kért tőlem, hogyan tudna segíteni a fiának abban, hogy magabiztosabb, talpraesettebb legyen. A kisfiú, úgy tíz év körüli, egy nagyon okos, értelmes gyermek volt, színötös tanuló. De! Annyira lekicsinyelte magát mindig, hogy ő milyen buta, mennyire egy lúzer, mennyire értéktelen. Elmondtam az édesapának, hogy amikor rágondolnak, vagy ránéznek a kisfiúra, mindig ügyesnek, magabiztosnak és nagyon önbizalommal telinek lássák, illetve gondolják, hogy ilyen. Ekkor az apuka a homlokára csapott. Leesett neki valami. „Úristen!” – kiáltott fel. „Amikor a feleségem ránéz a gyermekünkre, mindig sajnálkozás és lenézés van a tekintetében, mert ügyetlennek, esetlennek és butuskának látja a fiúnkat!” Ennél az édesapánál megvilágosodott, mennyire fontos, hogy mi, szülők, hogyan tekintünk, és hogyan gondolunk gyermekünkre.

Ezek apró dolgok, de egy házat is kis téglákból építünk fel, hogy aztán erős menedéket adjon nekünk!

Hogyan tudom erősíteni az önbizalmát, az önmagába vetett hitét?

• Sokkal jobban tudod fejleszteni a gyermeknek a világról, önmagáról alkotott képét, ha nem kész válaszokat adsz a kérdéseire, hanem inkább te is kérdezel, hogy ő mit gondol ezekről a dolgokról. Beszélgetés legyen, ne magyarázás, „kioktatás”!
• Vedd figyelembe, hogy nem minden gyermek tanul egyforma tempóban és azonos módon. Van olyan gyermek, aki inkább hallás útján, van, aki látás útján jegyzi meg a dolgokat.
• Amikor a gyermekkel beszélgetsz, mindig szeretettel és tisztelettel tedd ezt! Soha ne légy lekezelő, hogy „Ezt sem tudod?”, „Te ehhez még kicsi vagy!”.
• Állíts fel korlátokat és határokat, de úgy, hogy közben ne szégyenítsd meg, ne hibáztasd, ha megszegi a szabályokat. Mindig beszéljétek meg közösen és együtt hozzatok döntést arról, milyen következménye legyen, ha nem tartja be a határokat, szabályokat! De legjobb, ha a gyermek maga határozza meg a „büntetés” formáját és mértékét!
• Támogasd őt a tanulásban, az életbeni kihívások, feladtok megoldásában, abban, hogy szembe merjen nézni a félelmeivel, a kudarcaival (hiszen még csak most tanulja az életet!), abban, hogy megértse, nem kell mindenben tökéletesnek lennie, és abban, hogy ezekből a helyzetekből levonja a megfelelő tanulságot, következtetéseket!
• Biztasd gyermekedet arra, hogy figyeljen a gondolataira, érzéseire, és a teste által küldött jelekre, üzenetekre. Ez tudatossá teszi őt.
• Szánj arra időt minden nap, hogy együtt kiértékeljétek, megbeszéljétek a napi történéseket, tapasztalatokat!
• Hívd fel a figyelmét arra, és tanítsd meg rá, hogy minden cselekedetének van következménye, és, hogy ezekért felelősséget kell vállalnia.
• Tanítsd meg arra, hogyan tudja jóvátenni, ha valami hibát követ el!
• Dolgozzatok együtt szorgalmasan, hozzatok döntéseket, és együtt oldjátok meg a problémákat!
• Buzdítsd arra, hogy bátran kérjen segítséget, ha szüksége van rá! De ne vedd ki a kezéből, mert te gyorsabban, vagy ügyesebben tudod megcsinálni!
• Tanítsd meg gyermekedet arra, hogy a természetet hogyan óvja, de arra is, hogy legyen kreatív ezen közben.
• Játsszatok sokat, nevessetek, érezzétek jól magatokat együtt.
• Segítsd őt abban, hogy hogyan tud különbséget tenni mások szükségletei és követelései, túlzott elvárásai között!
• Adj mintát gyermekednek, hogyan legyen együttérző, hálás és kedves magához és másokhoz!

Kérlek, vedd nagyon komolyan, amiket leírtam!

A fenti dolgok sokszor apróságnak tűnnek, de hidd el, nem azok. Nagyon is fontosak, mondhatnám, meghatározóak gyermekünk egészséges szellemi, lelki és testi fejlődése szempontjából. Ne ess abba a hibába, amibe nagyon sok szülő! „Engem nem kíméltek, nem babusgattak, nem lehetett véleményem otthon, nem beszélhettem vissza, mégis felnőttem!” De hogyan? Kérdem én. Ugye, te is azt szeretnéd, ha gyermeked önbizalommal teli, önálló életre képes, felelős felnőtté váljon? Hát persze!

Ha úgy érzed, egyedül nem boldogulsz, szívesen segítek, hiszen tudom, hogy szülőnek lenni nem olyan egyszerű dolog! Sőt! Szerintem nagyon is nehéz!

Keller Gyöngyi

Kérlek, hívj, vagy írj, ha úgy érzed, elakadsz, vagy akadályokba ütközöl!