Nem vagyok elég jó az anyámnak

5 módja, hogyan tudsz bánni egy hibáztató anyával

A klienseim gyakran mondják az édesanyjukról:

• „Teljesen mindegy, mit teszek meg érte, semmi nem elég jó.”
• „Vettem neki egy csodaszép ajándékot karácsonyra, de egyáltalán nem örült neki.”
• “Soha nem vagyok elég jó az anyámnak!”
• „Nem szeretem az Anyák napját. Soha nem érzem azt a boldogságot és szeretetet, amit kellene az anyukám iránt.”
• „Az anyukám nagyon gyakran megbánt, lekicsinyel, nem ért meg.”
• „Miért nem értékeli, hogy erőfeszítéseket teszek érte?”

Ismerősek ezek a mondatok? Valószínű, hiszen valamiért olvasod ezt a cikket.

Vajon tudod-e hibáztatni, hibáztathatod-e az édesanyádat ezért?

Ilyen anyákkal gyakran találkozni. Ha neked is ilyen az anyukád, sokféleképp reagálhatsz: lehetsz dühös, ideges, szorongó, szomorú, megbántott.
Ha úgy érzed, nem vagy elég jó az anyukádnak, vagy dühöt érzel amiatt, hogy mindig azt érezteti veled, hibás vagy, akkor erről sajnos az édesanyád sem tehet. Ő is áldozat. A gyermekkorában őt is hasonlóan „nevelték”. Te pedig az áldozat áldozata vagy.
A bűnösség érzése nem jó érzés. Próbálunk megszabadulni tőle, vagy elkerülni, de ha végképp nem tudjuk, akkor megpróbáljuk másra áttolni (kivetítés). Ezt a forró krumpli esetének nevezzük: amikor egy forró krumplit veszel a kezedbe, és nagyon éget, akkor megpróbálod átpasszolni másnak.

Amikor nem tudunk túljutni a bűnösség érzésén, gyakran ingerültté, dühössé válunk arra, aki minket késztet arra, hogy hibásnak érezzük magunkat.
Ha az édesanyád próbálja azt éreztetni veled, hogy hibás vagy, akkor ez gyakorta az ő fel nem fedezett, eltemetett érzéseiből fakad. Ez pedig az ő gyermekkori sérelmeire utal. Amikor legközelebb összetűzésbe kerülsz vele, vajon hibáztathatod őt ezért? Biztosan nem. De az, hogy tudatában vagy ennek, segíthet neked jobban kezelni a konfliktusotokat. Segít jobban megértened őt.
Jobban megérted, hogy ezek az esetek az édesanyádat emlékeztetik a saját gyermekkorára, amikor a szüleivel került hasonló helyzetbe. Tudnia kell, hogy nem volt rossz kislány, nem rossz ember.

Mi történik akkor, ha egy ilyen összetűzés során te nem leszel ideges, hanem próbálsz a sértő, bántó, kritizáló szavai mögé látni. Meglátni benne azt a kislányt, aki sok mély sebesülést, lelki sérülést szerzett gyermekkorában. Ilyenkor, tudom, nagyon nehéz, de sokat segít, ha egyszerűen azt mondod neki, nagyon örülsz, hogy ilyen csodálatos anyukád van, vagy valami olyat, ami az értékeire utal.

Hogyan tudod okosan kezelni az ilyen helyzeteket?

Öt egyszerű ötletet hoztam neked, amit megtehetsz magatokért. Kezdheted csak az egyikkel, meglátod, amint a te hozzáállásod változik, változik az anyukád viselkedése is.

• Mondj valami pozitív dolgot az édesanyád anyai szerepéről – ez lehet valami igaz, amit te is mélyen a szívedben elismersz. Mondj valami olyat, amit te is megtennél a saját gyermekeddel, amikor majd szülő leszel! „Tudod, Anya, ma sokat gondolkodtam Rólad. Nagyon jó visszagondolni azokra a gyermekévekre, amikor leültél velünk mesét nézni. Amikor majd nekem lesz gyermekem, én is ezt szeretném tenni vele. Annyira fontos volt ez nekem, hogy ott vagy mellettem.”
• Próbáld meg a mamád helyzetébe képzelni magad – amikor Anyák napján nem köszöntöd fel az anyukádat, vagy a Párod édesanyjához mégy helyette, mondhatod neki: „Tudom, Anya, neked ez most nehéz. De szeretném, ha tudnád, szeretlek téged. De nem lehetek egyszerre két helyen. Tudod, időnként nagyon szörnyű anya voltál, de szeretném, ha nem gondolnád, hogy csak rossz maradt meg bennem rólad. Voltak jó tulajdonságaid is.”
• Figyelj a saját szükségleteidre a bűnösség érzése helyett – ahelyett, hogy megpróbálnátok egymásra tolni a felelősséget, kérlek, bocsáss meg magadnak! Ha ezt megteszed, akkor véget vethetsz az örökös egymásra mutogatásnak.
• Tartsd észben és figyelj a saját vágyaidra – előbb-utóbb az anyukád elismeri, hogy értékes vagy, hogy megérdemled a dicséretet, a nem-kritizálást.
• Kerüld el, hogy megbélyegzed –  amikor önzőnek nevezünk valakit, akkor gondolj arra, hogy a saját szükségleteinkre figyelés nem jelent önzőséget. Ez természetes és egészséges. Te legyél önmagad számára a legfontosabb, az első. Mert csak így tudsz másoknak sokat adni. Ha te hiányt szenvedsz, mindig háttérbe szorítod magad, akkor előbb-utóbb elégedetlen, boldogtalan leszel. Boldogtalanságból még nem láttam embert, aki szeretetet tudott adni másoknak!

Ha kipróbálod ezeket a módszereket, vagy valami mást, kérlek, írd meg, milyen eredményt értél el vele! Nagyon érdekel a véleményed!

Ha ezek a módszerek nem segítenek, keress meg, mert együtt megoldjuk, hogy soha többé ne érezd magad bűnösnek, hibásnak, értéktelennek! Legyél ilyen boldog és felszabadult!