MegosztIgazi érték az életben
Ha megkérdeznélek, milyen érték van az életedben, mit válaszolnál? Valószínű nagyon sok mindent fel tudnál sorolni, amik között lenne emberi érték, egészséghez kapcsolódó érték, anyagi érték, de egyéb más érték is. Akkor igazi a lista, ha csak néhány dolog jelenik meg benne. Mert az képviseli az igazi érték fogalmát.
Miért mondom ezt? Álljon itt egy nagyon szép tanmese, és rögtön megérted, mire is gondolok. Hogy számomra mi képviseli az igazi érték minőségét.
Az igazi kincs
Egy idős indián asszony éppen a hegyekben utazgatott, amikor egy napon egy folyómederben különleges értékes kőre bukkant. Megnyugvással vette magához a kincset, majd folytatta útját. Néhány nap múlva találkozott egy férfival, aki szintén a hegyekbe zarándokolt.
Mivel a vándor éhes volt, de nem volt mit ennie, az indián bölcs megvendégelte őt a maga eledeléből.
Ám amikor az asszony kinyitotta a csomagját, hogy megossza ennivalóját az emberrel, a férfi felfigyelt a táskába rejtett kőre. Sokáig beszélgettek mindenféléről, közte az élet értelméről is, majd amikor elbúcsúztak egymástól, a vándor arra kérte az asszonyt, hogy adja neki a kincset. A bölcs belenyúlt a táskájába, némán kivette a drágakövet, és a férfi kezébe nyomta.
A vándor megköszönte, majd sietve tovább állt, mert még véletlenül sem akart alkalmat adni az indián asszonynak, hogy meggondolja magát. Innentől kezdve megkönnyebbülve utazott tovább, abban a nyugalomban, hogy olyan kincs birtokába jutott, amelynek hála sosem lesz már része nélkülözésben.
Ám ahogy vándorolt, egyre többször jutottak eszébe az indián asszony szavai.
Néhány nap múlva visszafordult, megkereste a bölcset és visszaadta neki a követ.
– Gondolkoztam – kezdte mondandóját a vándor.
– Tisztában vagyok vele, hogy micsoda kincs van a kezemben, mégis szeretném visszaadni. Abban bízom, hogy helyette olyasvalamit adhatsz nekem, ami még ennél is értékesebb.
– Kérlek, add nekem azt a valamit magadból, ami képessé tett arra, hogy nekem add ezt a követ!
Vajon mennyire lennénk képesek lemondani mi egy ilyen érték birtoklásáról?
Amit magunkénak tudhatunk, legyen az kapcsolat, tárgyi érték, bármi más, ahhoz ragaszkodunk. Akár tíz körömmel is. De minél inkább kötjük magunkhoz, annál inkább kicsúszik a kezünk közül. annál inkább elveszíthetjük.
Mi tehát a megoldás?
Csak az igazi érték legyen annyira érték, hogy bármikor le tudjunk mondani róla. Minden erőfeszítés és fájdalom nélkül. Abban a pillanatban, hogy ehhez felnövünk, annak a jele, hogy el tudunk engedni bármit, ami fontos számunkra.
Miért jó ez nekem? – kérdezheted.
Gondolj csak bele: amikor van valamid, az nagyon fontos számodra. Vigyázol rá, óvod a sérüléstől, félted. Vagyis görcsben vagy, mert attól félsz, elveszítheted. És minél inkább félünk valamitől, annál inkább vonzzuk magunkhoz. A félelem megteremti a tárgyát. Félelemben élni nem lehet! Hosszú éveken keresztül semmiképp! Amikor félsz, görcsös vagy. Nem vagy felszabadult, nem vagy boldog. Nem tudsz örülni a pillanat boldogságának, mert ott motoszkál benned: “Egyszer úgyis vége lesz, egyszer úgyis elromlik minden.”
Szoktál így érezni, gondolkodni? Vagy nem is tudatosult ez így még benned? Elindítottam benned gondolatokat? Nagyon jó! Épp ez volt a célom! Az, hogy sokkal tudatosabban gondolj azokra a dolgokra, amik az igazi érték fogalmát képviselik az életedben!
5 hozzászólás
Kedves Gyöngyi!
Egy barátom ajánlotta ezt az oldalt, ahol segítséget kaphatok.
Időpontot szeretnék kérni egy személyes beszélgetésre.
Köszönöm szépen!
Üdv. : Szegedi Tamás
Kedves Tamás!
Szeretettel várom hívását: 30/285-70-47
Gyöngyi
Azt hiszem talán most igazán mást is, sokkal többet megértettem mint gondoltam volna valaha. Az érdekes hogy mindig is tudtam valamennyire’ így éreztem magam, és így értékeltem magam, életem, értékeimet, csak nem így, ennyire tudatosan.
Természetesen tudatosan kifelé ezt végképp nem tudtam sem be/ sem felvállalni, kimutatni.
De most kösz, hála neked megértettem/megérthettem mindent. Valóban végtelen szerencsés vagyok is, voltam is mindig, bár sokszor nem úgy és nem azt kaptam amit akartam, szerettem volna, és főleg pláne nem attól akitől szerettem volna, szülőktől.
De mindig olyan elképesztő erő és szeretet vezérelt az utamon, irányította az életem, anélkül hogy tudtam volna, vagy félnem kellett volna, hogy most aztán pláne fel sem foghatom ezt az erőt.
Nem csak mert rád/rátok találtam az életembe sok elképesztő segítséget kaptam.
Hanem azért mert mert olyan úton vezetett, vitt ez az erő/szeretet hogy kételkedni sem volt! se időm, sem lehetőségem abban és azokban az emberekben, dolgokban : elsősorban, hitben, értékrendben, tudásban, őszinteségben, önzetlenségben.
Itt arra gondolok, amikor bárkitől segítséget kértem és kaptam is, a számomra jót és megfelelőt, esélyem sem volt ellene mást tenni, nem hinni, nem bízni abban/pl. benned, olyan markánsan, biztosan égett belém ilyenkor az amit tennem kell, vagy mi lesz, hogy elképesztő.
Igaz nem is akartam, de nem is tudtam volna ellene tenni, kételkedni ezekben segítségekben, és nem is tudtam volna miért is, és mire is cserélném el/le az adott segítséget. Ez szinte bármilyen segítség lehetett, akár amit tőled is kaptam.
Egy példát mondanék rá: amikor a nyakam majdnem kitörtem, és szinte sírva hívtalak fel annyira fájt. Semmilyen kétség, pánik, félelem nem volt bennem a tanácsod iránt. Olyan elképesztő erővel égette belém a gondoskodás a szavaidat, hogy semmi másnak nem volt esélye akkor és ott.
Pedig csak’ ez akkor a legtöbb volt! azt mondtad el hogy mennyi számolásra szívjam be a levegőt, és mennyire fújjam ki. Az összes többi akkor jött és végig csináltam megoldottam mindent úgy hogy azelőtt még olvasni sem olvastam olyanról, ami akkor történt velem.
Sok ilyen/hasonló történt velem, ill. nagyjából így éltem az egész életem, ill így segítettek nekem az idegenek’. És amikor ilyen érzések jöttek, voltak bennem valami iránt, bármiben azok mindig tökéletesebben záródtak le mint elképzeltem volna.
Ahol nem ez, vagy nem ilyen volt az meg azoknak megfelelően. De én erre gondoltam/gondolok hogy én milyen piszok’ szerencsés vagyok, hogy ilyen életet élhettem, kaptam a sok rossz ellenében, azért engem mégis ez a végtelen törődés, gondoskodás és szeretet vezetett, vezérelt, ráadásul úgy hogy valóban hála Istennek esélyem sem, és lehetőségem sem volt másra.
Ennek fényében már egyáltalán nem is akarnék, szeretnék már másmilyen életet és szeretetet, mert ez annyira tökéletes. Pláne nem is akarnék, szeretnék más lenni mint aki-ami vagyok, és hát az vagyok amit én érzek, és ami engem vezérel ha jól sejtem?
Üdv, sok puszi Böbe
Kedves Böbe!
Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem/velünk! Tudod, ezután is, bármikor úgy gondolod, tudok neked segíteni, csak hívnod kell!
Szeretettel: Gyöngyi
Köszönöm, remélem hogy már nem kell, hiszen ezt a változást/átalakulást hála Istennek úgysem tudom megakadályozni, nem is szeretném. És a sorsomat sem tudom, kerülhetem /kerülhettem volna el, így se, meg úgy sem 🙂
de ezt akkor még így, ennyire nem tudtam
Szeretlek:
Böbe