MegosztMinden felelősségteljes szülő szeretné a legjobbat adni a gyermekének. Ezért képes nagy áldozatokat is hozni. De vajon biztosak lehetünk abban, hogy a legjobbat és legjobban csináljuk? Miért nem tökéletes szülőnek kellene lennünk? Miért elégedjünk meg azzal, hogy elég jó szülők vagyunk? Mert emberből vagyunk. Nekünk is vannak rossz napjaink, amikor az egyébként végtelen türelmünk elfogy. Amikor minden elvünk ellenére rákiabálunk a gyermekünkre. Utána persze lelkiismeret furdalás gyötör minket, hogy nem vagyunk alkalmasak a szülői szerepre, hogy nem vagyunk elég jó szülők. Olvasd el, mikor kell gyanakodnod, hogy nem állsz a helyzet magaslatán, hogy nem vagy elég jó szülő a gyermekednek.
Öt, jel hogy nem vagy elég jó szülő
Az apró dolgok tesznek minket elég jó szülővé. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mint ahogy az egész élet, a szülőszerep is kis tényezőkből épül fel. Ahhoz, hogy elég jó szülő legyél, kérlek, próbáld elkerülni az alább felsorolt hibákat! Persze, lehet, nem mindig sikerül majd. Ettől függetlenül, ha tudatos vagy, akkor a lehető legritkábban teszed meg ezeket a dolgokat. Így lehetőséged van arra, hogy elég jó szülő lehess.
Nem szeretek bárkit is rossz szülőnek nevezni, legkevésbé magamat, de bizony előfordulhat, amikor a kevésnél is kevesebbet tudunk tenni azért, hogy elég jó szülők legyünk. Mi, felnőttek is emberből vagyunk, hibázhatunk is. De! észre kell vennünk, mikor követünk el szarvas hibákat, és lehetőleg törekednünk kell arra, hogy ez máskor ne forduljon elő. Mindannyiunknak lehetnek gyenge pillanatai, rossz napjai, még akkor is, ha szülők vagyunk!
Igen, azt hiszem, most egy kicsit kellemetlenül érzed magad, hiszen eszedbe jut, hogy épp a minap voltál „rossz” szülő. Nem úgy cselekedtél, ahogy elvártad volna magadtól. Lehet, hogy szégyelled is magad? Igen, ez velem is előfordult már néhányszor. De ezek a hibák segítenek nekünk abban, hogy tanuljunk, és egyre jobbak legyünk ebben a nagyon nehéz szakmában (amit mellesleg nem tanítanak sehol), a szülőszerepben.
Az öt leggyakoribb hiba, amit szülőként elkövetünk:
Túlságosan is jelen vagy
Nagyon nehéz a te értékes, becses gyermekedet másra bízni. Így hajlamos lehetsz arra, hogy minden felelősséget magadra vállalsz, de ezzel nem segítesz sem magadnak, sem pedig a gyermekednek. Miért? Mert nagy rajtad a nyomás, ettől feszült lehetsz, türelmetlen. Mit gondolsz, ekkor a gyermekednek a legjobbat tudod adni? Persze, hogy nem! Mi a szomorú és rideg valóság? Egyre kevesebbet kap majd belőled, ahogy telik az idő. Azt szeretnéd, hogy erre emlékezzen a gyermeked? Naná, hogy nem! Azt szeretnéd, hogy amikor majd visszaemlékezik a gyermekkorára, csak kellemes élmények jussanak eszébe. Egy sárkány anyuka vagy apuka nem épp kellemes emlék!
Engedd meg a társadnak, az édesanyádnak, a szomszédnak, a babyszitternek, hogy levegyék a válladról a terheket, amikor csak tehetik. Nyugodtan kérj segítséget! Ez nem azt jelenti, hogy nem vagy elég jó szülő. Épp ez teszi lehetővé, hogy azzá válj!
Nem vagyunk eléggé jelen
Felnőttként, nagyon sok kötelességünk van. Ki kell takarítani, ebédet főzni, kimosni a ruhákat, pénzt keresni, helytállni a családban, és a munkahelyen egyaránt. Olyan érzésünk lehet, hogy soha nem érünk a tennivalóin végére. De arra mindig tudunk időt szakítani, hogy megnézzük a leveleinket, vagy a Facebookon az üzeneteket. Igaz? Mi lenne, ha megfordítanánk a dolgot, és több időt töltenénk a gyermekünkkel és kevesebbet a számítógép előtt? Ez most talán még elképzelhetetlen számodra. De próbáld ki! Működik!
Túlságosan is jelen vagy más módon
Mit is jelent ez? Azt, hogy túlságosan aggódsz, félted a csemetédet. Amikor gyermeked próbálkozik felmászni a székre vagy az ágyra, te odaugrasz, és elkapod, attól félve, hogy leeshet. Persze, ez teljesen rendjén van, hogy félted őt, de engedd, hogy kipróbálja önmagát. Inkább tanítsd meg arra, hogyan tud biztonságosan le és felmászni, anélkül, hogy baleset érné. Ezzel megajándékozod azzal az érzéssel, hogy egyedül is képes megtenni dolgokat, növelve az önbizalmát, önmagába vetett hitét. Ha túlságosan is ott vagy mindig a sarkában, attól rettegve, mikor esik le, akkor azt az üzenetet küldöd neki, hogy egyedül nem tud semmit megoldani, neked mindig ott kell lenned mögötte. Csetlő-botló felnőtté válik, aki mindig ara vár, hogy mások oldják meg a feladatokat. El sem hiszik majd magukról, hogy képesek egyedül is boldogulni.
Nem tartod meg az ígéretedet
Lehet, hogy gyermekednek még nincs elég kontrollja önmaga felett, és nem látja át a következményeket, de mégis ők is emberek, tehát megérdemlik a tiszteletet. Ne feledd! Annyi tiszteletet kapsz a gyermekedtől, amennyit te adsz neki. Csak így taníthatod meg őt erre. Akkor is tanítod a gyermekedet, amikor nem is gondolod. Ami még fontosabb: igazán a cselekedeteid által tanítasz gyermekednek a legtöbbet. Ugyanis csemetéd figyeli tetteidet, reakcióidat, mozdulataidat, és másolja azokat! Egy nem őszinte arckifejezés, vagy szó bizalmatlanságot ébreszt a gyermekben. Ha ígérsz valamit neki, tartsd be! Ha gyakran előfordul, hogy olyat ígérsz, amit nem tudsz betartani, vagy nem akarsz, gyermeked nem fog bízni benned. Hiszen múltkor is megígérted, és nem teljesítetted! Ha azt mondod, ekkor és ekkor hazaérsz, akkor érj is haza az ígért időre. Lehet, gyermeked még nem ismeri az órát, de van időérzéke. Pontosan tudja majd, hogy késtél. Mindig törekedj arra, hogy a tőled telhető legjobbat tegyed!
Nem figyelsz rá teljes figyelemmel
Amikor gyermeked folyamatosan beszél (be nem áll a szája), akkor nagyon nehéz igazán figyelned. Folyik belőle a szó, mindegy, hogy játszik és közben kommentálja, mit csinál, vagy mesél egy történetet, vagy csak mond valamit, és te közben csak annyit fűzöl hozzá: „tényleg?” , ez az jelenti neki, hogy nem figyelsz, csak motyogsz valamit, mert tudod, valamit mondanod kell. De ő nem ezt várja. Számára ez azt jelenti, hogy a gondolataid valahol máshol járnak, és csak testben vagy jelen.
Mit tudsz tenni? Próbálj meg igazán odafigyelni, amikor beszél. Ülj le mellé, nézz a szemébe, és beszélgess vele! Mindegy, hogy mennyi ideig tart, szánd rá az idődet! Mit alapozol meg ezzel? Amikor felnő, tini lesz, akkor is szívesen mesél majd a napjáról, barátairól, szerelméről, mert tudja, figyelsz rá, érdekel, amit mond.
