2013-08-21-09-33-32-holding-hands
Szerző:
Kategóriák: Gyermeknevelés

Neked is nehéz a szülőszerep?

parent-and-child-story1

Amikor még csak tervezgetjük, hogy gyermeket szeretnénk, minden olyan könnyednek és mesebelinek tűnik. Ábrándozunk, vajon, milyen lesz a kicsi, fiú lesz-e vagy lány, örökmozgó lesz vagy egy helyben nyugodtan megül? És még megannyi kérdés merül fel bennünk.

Aztán amikor bizonyossággá válik, hogy igen, megfogant a kis jövevény, na, akkor válik minden valósággá. Lehet, hogy első reakciónk a pánik, a félelem. Megint egy sor kérdés, vagy inkább kétely? Tudom majd, mit kell csinálnom? Mit tegyek, ha sír? Tudok neki segíteni? Igen, be kell vallanunk, félünk. Félünk attól, hogy elrontunk valamit, félünk attól, hogy nem tudjuk majd megadni a gyermekünknek azt, amire szüksége van, félünk attól, hogy nem leszünk elég jó szülők. És még sorolhatnám. Gondolom, Te is magadra ismertél egy-két kérdésben.

Normális, hogy ilyen félelmek vannak bennem?

parent-with-sad-child

Mondhatom, teljes mértékben az! Hiszen, különösen, ha első gyermekedet próbálod a lehető legjobban nevelni, nincs még tapasztalatod, gyakorlatod. Miért mondom ezt? Mert én is átéltem, megéltem ezeket a kételyeket, félelmeket, amikor vártuk a kislányomat. Pedig én óvónéni voltam, tehát kicsit közelebb voltam a gyermekekhez, mint az átlagember. Mégis. De ez így természetes. Amikor a saját gyermekünkről van szó, sokkal súlyosabban érezzük a felelősség nyomását, terhét. Ezért van például az, hogy nagyszülőként már sokkal könnyedebbek, lazábbak tudunk lenni, nem képviselünk olyan mértékű szigort, sőt engedékenyebbek vagyunk, mint annak idején a gyermekeinkkel voltunk.

Sok hibát követtem el én is

1

Amikor visszatekintünk a gyermeknevelési történetünkre, rádöbbenünk, mennyi hibát is követtünk el. Sajnos, létezik egy szakma  a világon, amihez nem kérnek sehol tőlünk bizonyítványt. Ez pedig a gyermeknevelés. Pedig milyen jó lenne, ha felkészítenének rá minket már egészen kicsi korunktól. Már az óvodától.

Igen, mondhatnád erre, hogy ez a család feladata, dolga. Engedd meg, hogy vitatkozzak Veled! Valóban, nagy szerepe van a gyermekek felnövekedésében, a személyiségük formálásában, a szeretet, az alkalmazkodás tanulásában a családnak. De! A szülők nem szakemberek, ők is csak úgy tudnak nevelni, szülőként „ténykedni”, ahogy otthon velük bántak. Vagyis „hozott anyagból” dolgozunk valamennyien.

Ezért lenne nagyon fontos, hogy legyenek felkészítő kurzusok a mostani szülői nemzedéknek, illetve vezessék be tananyagként a szülői szerep tanulását.

Szülőtanoda

Family Having Breakfast

Miért érzem ennyire nyomatékosnak és fontosnak ezt? Azért, mert nagyon sok hibát követünk el gyermekeink nevelése során. De ezért nem hibáztathatjuk magunkat, hiszen nem akartunk mi rosszat, de csak így tudtuk tenni a dolgunkat. Ha például értenénk a gyermek nyelvét, érzelemvilágát, sokkal kevesebb felnőtt lenne most közöttünk, akik sóvárognak a szeretetért, és nem találják helyüket a világban.

Mert egy ölelés, vagy minőségben együtt töltött fél óra sokkal többet ér, mint, ha elhalmoznának minket játékokkal, mindenféle dologgal.

Hidd el, a gyermeknek a legfontosabb a szeretet

De ne csak érezzük (hiszen ez természetes, hogy szeretjük a gyermekünket), de mondjuk is ki, öleljük is őt gyakran. Dicsérjük, amikor valamit jól old meg, de ne szégyenítsük meg, ha valamit elront. Ő még csak most tanulja az életet.

Fogadjuk el őt olyannak, amilyen, szeressük feltételek nélkül, és engedjük meg neki, hogy ő legyen a kicsi. Engedjük meg neki gyermeknek lenni!

IMG_2991

A következő részben megosztom Veled azokat a titkokat, amelyek segítenek nekünk elég jó szülőkké válni.