OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Szerző:
Kategóriák: Sikertörténetek

Kedves Mindenki!

E. P. Orsi vagyok. Tavaly történt velem, hogy dolgoztam (masszőr), mint általában. Egyszer csak fura érzésem lett. Bizsergett a testem, szédelegtem, hányingerem volt. A szívem kalapált. Befejeztem a masszázst. A vendég elment. És én ott agonizáltam, hogy mindjárt meghalok. A mentő is kijött hozzám. Nem tudom elmondani, milyen iszonyú ijesztő érzés ez. Voltunk dokinál, semmi bajom.. A szívemnek sem. Akkor??? Reggelente iszonyú szorongás a gyomromban, fura szédülés, kalapáló szív nyugalmi helyzetben.

Fel sem akartam kelni, napokig voltam Úgy. Nem tudom elmondani, milyen borzalmas érzés ez. Aztán elkezdtem járni Gyöngyihez, beszélgettünk, de nem tudtam, hogy ez miben segíthet nekem, hisz problémáim nem voltak. Vagy de?

Gyöngyivel csináltunk légzőgyakorlatokat, amikről azelőtt, ha hallottam is, nem hittem, hogy bármire jó lehet. De jártam, és beszéltünk. Csináltuk a légzést is. Azt úgy kezdtük, mint minden beszélgetést, előbb nagy levegők a hasba, pár pillanat és ellazulás. Lehetett kutakodni a fejben és az eltemetett traumákat felszínre tudtuk hozni. Persze magamnál vagyok végig, tudom, mi történik velem, csak ellazult vagyok. Olyan dolgokról beszéltünk, amikről azt hittem, hogy túl vagyok, illetve nem gáz. Pl. a Szüleim korai válása. Az én elvetélésem 37 évesen. Stb. Volt egy alkalom, otthon voltam a férjemmel, ő szólt, hogy elmegy a barátaival kicsit. Persze, miért ne mennél. Átöltözött, szólt, hogy akkor ő indul. Hát. Nem ment. Ahogy megláttam felöltözve, indulásra készen,  én úgy elkezdtem félni, hogy mi lesz velem otthon egyedül.. Halálfélelem lehetett. Így nem ment el.

Egy másik alkalom Gyöngyinél: Felidéztünk egy ilyen, most már kimondható, pánikrohamot, amiről én már hallottam, de sosem gondoltam, hogy nekem is lehet, hisz én nem olyan vagyok. Milyen olyan?? Szóval. Mivel ember vagyok, bármi lehet velem is. Elmondhatatlan, többször volt olyan, hogy azt hittem reggel, hogy nem is tudom, hogy fogom túlélni a napokat. Állandó fáradtság. Reggel 4 körüli kelés. Gyomorgörcs. Reggel hányás, vagy fosás. Hisz vagy alul, vagy fölül tolja ki a szorongásos érzés a pluszt. Ezeknek a napoknak a túlélése. Huh… Szóval, hajnalonként a Gyöngyinél tanult légzéssel, illetve Domján László nyugtatásával volt túlélhető.

Gyöngyivel beszélgettünk mindenről, igen. A vetélésről is szó volt. Pedig én azt hittem, hogy már mi túl voltunk a férjemmel, hisz megbeszéltük. Ennek így kellett lennie, és ehhez hasonló okosságok. De, egy alkalommal Gyöngyivel is átbeszéltük.. Hát olyannyira nem voltam túl az akkor már két éve történt vetélésen, hogy csak na… Úgy sírtam, hogy uhh…

A munkahelyemmel is gondok voltak. Illetve, hogy ott megrekedtem. Nem tudtam, mit kezdjek magammal. Ott álltam majd 40 évesen, hogy most akkor merre, hova tartok?  Válság, életközepi válság. Ez élő szóhasználat egyébként. Hormonok. Stressz. És sok kimondatlan, feldolgozatlan dolog együtt okozta az én szorongásos pánikrohamaimat.

De túl vagyok rajta. Nagyon sokat segített Gyöngyi. Csak ajánlani tudom nektek, hogy ne nyugodjatok bele, ha hasonló gondokkal küszködtök! Van kiút a pánikbetegségből!
Hálás vagyok érte! Most jó ideje jól vagyok.  És ez így is marad!
Másképp gondolkodom. Másképp nézem a világot.