Harag, düh kifejezése
Szerző:
Kategóriák: Egyéb

Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?

“Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:

–  Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?

A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:

–  Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.

–  De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.

A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:

–  Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság.

–  Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van.

A tanítványaira nézett, és így folytatta:

–  Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.”

A harag, düh kifejezése

Nagyon elgondolkodtató történet. Amikor dühösek vagyunk, tehetetlennek, gyengének érezzük magunkat. Hogy leplezzük a gyengeségünket, felemeljük a hangunkat. Ösztönösen elkezdünk hangosabban beszélni, kiabálni. Azt remélve ettől, hogy a másik majd megijed tőlünk, nem mer velünk szembeszállni. Minél tovább folytatjuk, annál jobban kiabálunk. Saját magunkat lovaljuk bele a helyzetbe. Talán azt gondoljuk, majd így, hangosan, kiabálva elmondott szavainkat jobban megérti a másik.

Megfigyelted már, ha egy idegen nyelvű ember megállít az utcán, hogy útbaigazítást kérjen tőled, és te nem beszéled a nyelvét, önkéntelenül is hangosabban kezded el neki magyarázni, merre menjen. Azt gondolva, talán így megérti.

Miért így “beszélgetünk” haragunkban, dühünkben?

Sajnos, a legtöbbünket nem tanítottak meg a szüleink, nevelőink arra, hogyan fejezzük ki az indulatunkat. Pedig egy kisgyermeknek is lehetnek ilyen negatív érzései. Ő is érezhet haragot, dühöt a szüleivel szemben. Hiszen poláris világban élünk, ahol a dolgoknak mindig két oldala, két minősége van. nem csak szeretni tudunk, de haragudni is. Nagyon sokáig én magam is rendellenesnek tartottam, hogy haragot, dühöt érzek magamban. el is rejtettem, magamban gyűjtöttem. Mert egyszer, kisgyermekként kirobbant belőlem, és a szüleim nem támogattak abban, hogy kiadjam a mérgemet, hanem belém fojtották. Ettől viszont nagyon rosszul éreztem magam, azt gondoltam, biztosan nem vagyok jó ember, hiszen nem lehetek dühös, és mégis az vagyok.

Hogyan reagáljunk gyermekünk indulatos viselkedésére?

Amikor a gyermekünk dühös, próbáljunk mi higgadtak maradni. Tudom, ez nagyon nehéz, mégis fontos, mert ezzel is tudjuk őt nyugtatni. Ültessük az ölünkbe, öleljük meg őt, és kérdezzük meg tőle, mi a probléma. Hallgassuk meg, ne akarjuk értelmezni az érzéseit, csak legyünk nagyon figyelmes hallgatóság. Ha nehezen nyílik meg, meséljünk neki arról, hogy mi is szoktunk dühösek lenni, haragudni. Ez bizalmi alapot teremt közöttünk. Rájön, nem vele van a baj, hiszen természetes érzései vannak. Elfogadható, ha időnként indulat van benne. Fontos, hogy ne éreztessük vele, nem helyénvaló ilyen érzéseket érezni. Mondjuk el, az emberek szoktak haragosak lenni. Ez segít neki, hogy felismerje,  nem ő az egyetlen, és nem kell szégyenkeznie emiatt. Biztassuk őt arra, hogy mondja ki, amit érez. Amikor kimondjuk azt, hogy dühösek vagyunk, máris csökken az indulat bennünk. Végül beszéljük meg vele, hogy nem kel ahhoz kiabálnia, hisztiznie, hogy kimutassa érzéseit. Mindig mondja el nekünk, mi a problémája, hiszen, mi szülők, azért vagyunk, hogy támogassuk őt.

Mi felnőttek, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ne kiabáljunk?

Amikor dühösek vagyunk, sajnos, néha elveszítjük a józan ítélőképességünket . Tudjuk, hogyan kell viselkedni, de mégis, akkor, ott, abban a helyzetben az indulataink vezetnek minket. Ezért nagyon fontos, hogy mindig mondjuk ki, ha valami bánt minket, ha valaki megbántott szavakkal, vagy tettekkel. Ott és akkor, amikor történt. Nem szabad magunkba fojtani, elraktározni. “Majd egyszer jól megmondom neki a magamét!” Az elraktározott indulatok ott fortyognak bennünk, és minél többet nyeltünk le, minél régebbiek ezek az indulatok, annál türelmetlenebbek és felcsattanók lehetünk egy vita során.

Hogyan mondjuk ki?

A legmegfelelőbb módja a harag kifejezésének, ha egyenesen, őszintén elmondjuk a másiknak, hogy amit most mondott, vagy csinált, az nekünk nagyon fáj, rosszul esik. Soha ne a személyt minősítsük:Mert te mindig megbántasz, mert te mindig arrogáns vagy velem, stb.” Helyette mondjuk azt: “Amit most mondtál, az nekem nagyon rosszul esett.” Vagy: “Amit tettél, az engem mélyen megsértett.” Minden ember másként reagál ugyanarra a helyzetre. Amikor így kimondjuk, milyen hatással van ránk a másik viselkedése, beszéde, tettei, akkor elgondolkodik, és rájön, kicsit túllőtt a célon. Magába száll, és talán még bocsánatot is kér. de mindenképp elgondolkodik, hogy nem ugyanúgy érint minket egy helyzet, mint őt.

Ezt a fajta reagálás az asszertivitás. amikor úgy mondjuk meg a véleményünket, fejezzük érzéseinket, hogy közben a másikat sem bántjuk meg.

Tanulható?

Igen, tanulható. Ha nem volt olyan szerencsénk, hogy gyermekként megtanuljuk asszertív módon kifejezni magunkat, kiállni magunkért, akkor felnőttként kell ezt bepótolnunk. Ugyanis az elraktározott harag, indulat, düh táptalaja lehet sok betegségnek, úgymint magas vérnyomás, cukorbetegség, emésztési gondok, Crone betegség, megkeményedés (kövesedés vesében, epében), daganatok.

Hogyan tudok neked segíteni

Végigmegyünk azokon a gyermekkori eseteken, amikor “beléd fojtották” a dühödet, most megengeded magadnak, hogy dühös, haragos legyél. Kimondatom veled, amit érzel, ezáltal feloldjuk, feldolgozzuk ezeket a régi érzéseket, sérelmeket.