magzati kor hatása
Szerző:
Kategóriák: Belső gyermekünk

A magzati kor szerepe életünkben

Magzati korban nagyon sok olyan hatás ér minket, ami megzavarhatja személyiségfejlődésünket, a világhoz való viszonyulásunkat. Érezted már azt, hogy bizonyos hangok, vagy mozdulatok, esetleg illatok indokolatlan szorongást, vagy indulatot váltanak ki belőled? Magad sem érted, hogy egyes helyzetek miért annyira zavarók, félelmetesek számodra? Voltál már úgy, hogy azt érezted, nem kellesz senkinek, nem szeretnek, nem vagy szerethető? Azt hiszem, szinte valamennyien megéltük már a fenti esetek valamelyikét, és nem is értjük, miért. Pedig nagyon egyszerűnek tűnik az ok: magzati korban megélt élmények, események alakítják, befolyásolják életünket.

Miért pont a magzati kor?

Mert akkor szervesen össze vagyunk kapcsolva édesanyánkkal, és a köldökzsinóron keresztül nemcsak az éltető táplálékot kapjuk, de édesanyánk érzései, gondolatai, pillanatnyi hangulata is eljut hozzánk, és vele együtt mi is megéljük azokat. Véleményem szerint, és a több éves tapasztalatom is ezt mondatja velem, hogy a magzati kor a legfontosabb szakasza életünknek.

Elmondok Neked egy esetet: volt egy 24 éves kliensem, aki nagyon utálta, sőt, szinte fékezhetetlen indulatokat váltott ki belőle, ha valaki csámcsogott evés közben. És nem is értette. Persze, zavaró lehet, de azért még nem akarunk a másik torkának esni. Ő pedig alig tudott uralkodni a rátörő agresszív késztetéseken. Nos, kiderült, hogy amikor ő volt magzat, a szülők az apai nagypapával éltek együtt. Aki nem volt túl jó hozzájuk, különösen az anyukájához. Eléggé gonoszkodó volt vele, sokat bántotta szavakkal még akkor is, amikor kismama volt. Gondolom, már kitaláltad?! Igen, ez a nagypapa hangosan csámcsogott, amikor ettek. Ez az anyukát módfelett zavarta, és legszívesebben rászólt volna a papára, hogy hagyja abba, de nem tehette, mert hiszen a papa lakásában éltek, ő volt az úr a háznál.
Amikor ez az emlék tudatosult a fiúban, utána teljesen elmúlt ez az indulatos késztetés benne. Persze, mondhatod, hogy ez nem olyan nagy ügy. Ki lehet bírni. Igazad van. De, gondolj bele, hogy mennyire hatnak ránk, a felnőtt életünkre ezek az apró bevésődések, amiket, ott, benn, magzatként megélünk. Ez csak egy nagyon könnyű eset volt.

Hogyan hat a magzati kor az életünk alakulására?

Saját történetem: a szüleim, mikor engem vártak, nem voltak valami jó anyagi helyzetben. Mondhatnám azt is, hogy igen szegényesen éltek. Állandóan gondban voltak a pénz miatt. Különösen az anyukám szorongott, mert félt attól, hogyan fognak majd eltartani, hiszen nekik is nagyon kevés van. Ezt különösen az első időben (az első három hónapos magzatként) érzékeltem odabenn erőteljesen. Utána már megszoktam, hogy ez van. Igen, de, felnőttként, bár jól tettem a dolgomat, széles tudással rendelkezem, előadásokat tartottam, embereknek segítettem jobbá tenni az életüket, mégis, valami nem működött. Állandó anyagi gondokkal küzdöttem. Egészen addig, míg meg nem találtam az okát, az összefüggést. Ott benn, akkor, azt éltem meg, hogy mindig kevés a pénz, mindig problémát jelent a megélhetés (emlékszel: a szüleim szorongtak emiatt). Ez pedig nekem is kijelölte az utamat, a pénzhez való viszonyomat. Egészen addig, amíg ezt újra nem éltem, és fel nem dolgoztam. Akkor helyére került minden, elrendeződtek a dolgok bennem és körülöttem.

Azóta sokkal sikeresebb vagyok, tisztában vagyok az értékeimmel, és büszke vagyok az elért eredményeimre!

user_10099382_1176151684517_box2

Ugye, Te is szeretnél változtatni életeden?

Hívj bátran, együtt megoldjuk!
30/2857047