13
Szerző:
Kategóriák: Pszichológia

Pánik vagy nem pánik – ez itt a kérdés!

 

Véglegesen gyógyítható a pánikbetegség, depresszió!

Ma reggel egy ismerős hölggyel beszélgettem. Elpanaszolta, hogy, bár diplomás, mégsem talál munkát magának, már több éve. Teljesen el van keseredve, nem lát semmi reményt. Ott áll húszas évei közepén, nincs munkája, és még csak kilátás sincs rá. Kicsit belemélyedtünk a témába. Kiderült elbeszélése alapján, hogy még csak pocaklakó volt, amikor az édesapja elhagyta az anyukáját. Tehát a hölgy csak nem is ismerte az apukáját, aki időközben másik családot alapított. Ennek a hölgynek évek óta fennálló pánikbetegsége van, ami erős depresszióval párosul.

Tudnék-e neki segíteni, kérdezte.

Elmondtam neki, hogy nagyon valószínű, hogy a pánikbetegsége az édesapja iránt érzett haragjából, valamint abból az érzésből alakult ki, hogy nem kell, nem szeretik, nem fontos. Hiszen a számára egyik legfontosabb ember, az édesapja elhagyta őt, és azóta sincs kapcsolatuk egymással. Ezt úgy kell elképzelnie, hogy a két szülő alkot egy almát, tehát két fél almából állnak. Amikor az egyik fél alma kikerül az életéből, nem lehet teljes ő sem. A másik fél alma, bárhogy is próbálja, nem tudja pótolni az eltávozott, hiányzó felet.

És mit tudunk tenni?—kérdezte.

Hiszen azt nem tudom megváltoztatni, ami történt velem, mikor még meg sem születtem. Ez így igaz. Azt, ami megtörtént, soha senki nem tudja meg nem történtté tenni.

Amin tudunk változtatni, az a mi érzelmi hozzáállásunk. Vagyis, az apa iránt érzett haragot, az önmagával kapcsolatos negatív énképet lehet megváltoztatni.

Hogyan?—kérdezte.

Ez egy folyamat. Erre szuper eszközei, módszerei vannak a Transzperszonális Pszichológiának. A lényeg: megkeresni a kiváltó okot, amire mi soha nem emlékszünk tudatos szinten (ezért olyan találó a kifejezés: tudatalatti), azt újra élni, ezáltal a fájdalom töltete kioldódik. Ennek hatására sokkal értékesebbnek, jobbnak, szerethetőbbnek látjuk ezentúl magunkat. Mintegy mellékhatásként rendeződik az életünk és a dolgaink.

Nagyon megköszönte a beszélgetést, és láthatóan megnyugodott, mert megérezte, hogy a pánikbetegség nem kell állandó útitársa legyen az életében, bármikor véglegesen búcsút inthetnek egymásnak.

Ő nagyon szeretne felszabadultan élni az életét. És Te?